Kárhozott régész-világ. Az emberi normákkal nem mérhető, érthetetlen az igyekezet, amelyet mi, számkivetett archeológusok belefecölünk a múlt feltárásába itt a terepen. Tél van, rohadt hideg, mínusz fokok rohangálnak, sebesen száguld a szél, tépi a papírokat, cibálja a ruhákat, és a zsigerekig megfagyaszt. Úgy érzem magam, mint Ötzi, aki elveszett az Alpokban 5300 évvel ezelőtt. Benne vagyok már én is a korban, ha úgy tetszik, féllábam már a sírban, ráadásul szoláriumozott barna az arcom, a kezem a portól és az állandó ultraibolyától, amelyet az ásatáson szedegetek fel magamra. A hajam kihullik a felelősségtől, a szemem kidülled a látványtól, ha fejetlenséggel találkozom (ez pedig mindennapi).

Holnap karácsony, kivágatok egy újabb fát: - El az útból, kell a hely a területfejleszéshez!  Aggatok majd rá díszes, előre leltározott leleteket, mintha csak kiállításra készülnék, hogy aki erre jár, láthassa, hogy a feltárás nemcsak kidobott pénz, hanem az emberiség számára kifizetődő. Ha valaki erre ráeszmél, az kárpótol minket minden szenvedésünkért itt a pokolban.

Legyen boldog a karácsonyotok!

 

Szerző: lilliana  2008.12.23. 15:03 Szólj hozzá!

Címkék: idő

A bejegyzés trackback címe:

https://afellaburegesznaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr34838496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása