Ha már nincs mit sütnöd-főznöd, innod, családot látogatnod, szomszédot szórakoztatnod, testi vágyaidat kiélned, keresd az örömöt a könyves szekrényeden. Ott a polcon rátalálhatsz a legjobb barátaidra. Hérodotosz, mint említettem volt, Thuküdidész, Diodórosz, Plutarkhosz, Pauszaniasz, Polübiosz, Livius, Tacitus, Plinius, Suetonius…

Klasszika filológia, epigráfia… Olvasni és értelmezni az írást, a szavakat, a tetteket, a műalkotásokat és hétköznapi tárgyainkat, vagyis a világot. Amikor megfogalmazod, leírod, ha csak képzeletben is, majd cselekedsz, hogy megtedd, hogy elkészítsd, hogy megalkosd. Amit leírsz, vagy amit egyszer elkészítesz, az fennmarad, és egyszer valaki megtalálja. Elolvassa, vagy kezébe veszi, megnézi, és elgondolkodik róla. Esetleg pont egy hosszú téli estén.  

Minden képzeleten felülmúl a valóság. Nincs film, nincs regény, amelyben a történet szálainak fonákjai így összegabalyodnának, mint a való életben.  És ne feledjétek, hogy a történelem (és személyei) ismétli önmagát.

„Mikor egy versenyen Porius, az egyik kocsiversenyző, a maga eredményesen küzdő rabszolgáját felszabadította, s a közönség ezért lelkesen ünnepelte, Caligula oly dühödten rohant ki a nézőtérről, hogy sarkával togája szélére taposott, és fejjel lefelé legurult a lépcsőn, majd méltatlankodva, ordítozva kijelentette: minden népek parancsolója, a római nép, ily lényegtelen ügy miatt nagyobb tiszteletben részesíti ezt a gladiátort, mint akár istenné vált uralkodóit, akár őt, aki megjelent a versenyen.”

„Kedvtelései közé tartozott a következő is: egyszer Juppiter szobra tövében megkérdezte Apellest, a tragikus színészt, hogy kettőjük közül kit tart nagyobbnak, és minthogy a színész tétovázott, korbácsütésekkel csaknem szétmarcangolta; mikor Apelles kegyelemért könyörgött, Caligula a hangját dicsérgette, hogy mily kellemes még így, jajveszékelés közben is.”

„Ismét máskor, vidám lakoma közben heverészve hirtelen felkacagott; a mellette fekvő két consul udvarias kérdésére, hogy mit nevet, Caligula így felelt: „Mi mást is nevetnék, mint azt, hogy csak egy intésembe kerül, és akár el is vágják mindkettőtök torkát!”

Suetonius: Caesarok élete. Caligula. (Fordította: Kis Ferencné)