És hogy merre leledzik ásatásunk helyszíne? Mi sem egyszerűbb, mint ide találni. A Panhellénion hófödte hegyén túl, Heraionból Perinthos felé vezető úton, az ősi, nyolcvanhét nemzedékkel ezelőtt virágzó Sinopé városától nyugatra, az Istros folyóhoz legközelebbi, sziklákból eredő hőforrások mentén haladva, attól körülbelül negyven sztadionra fekvő völgyben, ott ahol a hagyomány szerint tapasztalt vadászok és kiváló harcosok éltek egykoron, a nők szépségével pedig nem vetekedhetett egyetlen szomszéd falubéli leányzó sem. Ez Lilliana hősi földje. Aki nem hiszi, járjon utána.  

Csak előre bejelentett vendégeket fogadunk, azokat is csak korlátozott számban.

Szerző: lilliana  2008.12.29. 23:30 1 komment

Címkék: ásatás

Ismét terepi munkanap. Az egymás melletti sírgödrökből szedjük ki az Ötziket, a jeges földbe fagyott csontvázakat. Ezeken azonban nincs se bőr lábszárvédő, se szarvasbőr köpeny, se fonott sásból készült kabát, se szőrmesapka. Csak a csupasz csontok, fogpasztareklám, mintha csak rajtunk mulatnának. A mellékletek szétmállanak, a talaj kőkemény, szinte átvághatatlan. A gödröket többnyire felesben bontjuk, de vannak, akik felessel. Van olyan nagyobb objektum, amit negyedelünk, de aki iszik, azt én negyedelem fel. A minimax híve vagyok. Minél kevesebb megerőltetéssel maximális teljesítményt elérni. Gyors érvágás, mint a sebészeten, kapjuk ki egybe a leleteket, amit tudunk, végezzük mi a pusztítást inkább, és varrjuk össze a sebeket restaurálással, minthogy az építkezés martalékává váljon.

Siesta – a legjobb barátunk. Ha kifogy a gázpalack, mi is megfagyunk, és akkor nem fog lelkesíteni az őzike, aki benéz a konténer ablakán. Hmm, sziesztáról jut eszembe, lehet, hogy inkább a Mediterráneumban kellene régészkedni?  Bár egy jó kis orosz sztyeppei halomsír kárpótolna krónikus fagyásnyomaimért…

Szerző: lilliana  2008.12.29. 11:18 2 komment

Címkék: tél

Amikor utoljára rokonok érkeztek hozzám, meglepő új ízek tálalásához folyamodtam a vendégek elkergetésére. Ajánlom mindenkinek a Tiberius korabeli Marcus Gavius Apicius szakácskönyvét. (Az állandóan használt garum egyébként sót helyettesítő halszósz.)

 „Csalánfelfújt melegen és hidegen. Mosd meg a csalánt, szűrőn csepegtesd le, szárítsd meg egy tálcán, majd vágd össze. Törj össze 10 scripulum borsot, önts hozzá garumot, s alaposan dolgozd össze. Ezután adj még hozzá 2 cyathus garumot és 6 uncia olajat, s főzd fel egy fazékban. Mikor felfőtt, vedd le a tűzről, s hagyd kihűlni. Ezután olajozz ki egy tiszta serpenyőt, üss fel nyolc tojást, keverd el. Önts [mindent a serpenyőbe, s tedd] a forró hamuba, hogy a forróság mindenütt átjárja. Ha megfőtt, szórd meg őrölt borssal, s tálald.”
 
„Tengeri becsinált. Tedd a halakat fazékba, önts hozzá garumot, olajat, bort és húslevest. Apríts fel egész póréhagymákat és koriandert. Készíts halgombóckákat, vagdalj össze főtt halfilét, s tégy hozzá jól megmosott medúzákat. Mikor mindez megfőtt, morzsolj össze borsot, lestyánt és szurokfüvet. Alaposan törd össze. Önts hozzá garumot és egy keveset a halléből, majd töltsd át a fazékba. Mikor főni kezd, tördelj bele tésztát, sűrítsd be, és kevergesd. Borsozd meg, s tálald.”
 
„Meddő koca méhe. Ecettel és garummal kevert kürénéi vagy parthusi bordamaggal tálald.”
 
„Főzd meg a kocaemlőt, tűzd össze egy náddal, sózd meg, s tedd kemencébe vagy rostélyra. Félig süsd át. Törj össze borsot, lestyánt, és garumot, ízesítsd színborral és aszúborral, sűrítsd be keményítőliszttel, majd öntsd a kocaemlőre.”
 
„Tejen hizlalt éti csiga. Fogd a csigákat és törölgesd le őket egy szivaccsal. Szedd le a hártyájukat, hogy ki tudjanak mászni a házukból. Tedd őket egy napra sós tejbe, aztán néhány napra csak tejbe, s ürüléküket óránként távolítsd el. Mikor annyira meghíztak, hogy nem tudnak visszabújni a házukba, süsd meg őket olajban, s tálald fel oneogarummal. Sűrű szőlőlével is lehet őket hizlalni.”
 
Apicius: Szakácskönyv a római császárkorból. (Fordította: Hegedűs Zsuzsa, Orlovszky Géza)
 
Jó étvágyat mindenkinek a vasárnapi ebédhez!
Szerző: lilliana  2008.12.28. 15:16 1 komment

Címkék: evés

Ha már nincs mit sütnöd-főznöd, innod, családot látogatnod, szomszédot szórakoztatnod, testi vágyaidat kiélned, keresd az örömöt a könyves szekrényeden. Ott a polcon rátalálhatsz a legjobb barátaidra. Hérodotosz, mint említettem volt, Thuküdidész, Diodórosz, Plutarkhosz, Pauszaniasz, Polübiosz, Livius, Tacitus, Plinius, Suetonius…

Klasszika filológia, epigráfia… Olvasni és értelmezni az írást, a szavakat, a tetteket, a műalkotásokat és hétköznapi tárgyainkat, vagyis a világot. Amikor megfogalmazod, leírod, ha csak képzeletben is, majd cselekedsz, hogy megtedd, hogy elkészítsd, hogy megalkosd. Amit leírsz, vagy amit egyszer elkészítesz, az fennmarad, és egyszer valaki megtalálja. Elolvassa, vagy kezébe veszi, megnézi, és elgondolkodik róla. Esetleg pont egy hosszú téli estén.  

Minden képzeleten felülmúl a valóság. Nincs film, nincs regény, amelyben a történet szálainak fonákjai így összegabalyodnának, mint a való életben.  És ne feledjétek, hogy a történelem (és személyei) ismétli önmagát.

„Mikor egy versenyen Porius, az egyik kocsiversenyző, a maga eredményesen küzdő rabszolgáját felszabadította, s a közönség ezért lelkesen ünnepelte, Caligula oly dühödten rohant ki a nézőtérről, hogy sarkával togája szélére taposott, és fejjel lefelé legurult a lépcsőn, majd méltatlankodva, ordítozva kijelentette: minden népek parancsolója, a római nép, ily lényegtelen ügy miatt nagyobb tiszteletben részesíti ezt a gladiátort, mint akár istenné vált uralkodóit, akár őt, aki megjelent a versenyen.”

„Kedvtelései közé tartozott a következő is: egyszer Juppiter szobra tövében megkérdezte Apellest, a tragikus színészt, hogy kettőjük közül kit tart nagyobbnak, és minthogy a színész tétovázott, korbácsütésekkel csaknem szétmarcangolta; mikor Apelles kegyelemért könyörgött, Caligula a hangját dicsérgette, hogy mily kellemes még így, jajveszékelés közben is.”

„Ismét máskor, vidám lakoma közben heverészve hirtelen felkacagott; a mellette fekvő két consul udvarias kérdésére, hogy mit nevet, Caligula így felelt: „Mi mást is nevetnék, mint azt, hogy csak egy intésembe kerül, és akár el is vágják mindkettőtök torkát!”

 

Suetonius: Caesarok élete. Caligula. (Fordította: Kis Ferencné) 

 

Szerző: lilliana  2008.12.25. 22:48 2 komment

Címkék: forrás

Karácsonykor otthon az ember, egyedül, se kutya, se macska, csak a gondolatok. Ilyen szép napokon mindenki oly mázas, oly kedves és ünnepi próbál lenni, kíván ezerféle jót, boldogságosságot, nirvánát stb. a másiknak - akit nyilván nem utál, teszem hozzá -, én ezzel szemben – de nyilván ezt úgysem veszi észre senki -, minthogy világéletemben megalázni voltam hivatott a karácsonyt (ez most sem lesz másként), jelen esetben is csak mások intellektuális felemelkedésére gondolva - a magam stílusához mérten -, idéznék néhány kellemes sort egy ókori szerző művéből mintegy figyelmeztetve benneteket arra, hogy ünnepi alkalmakkor nem csak úgy a semmibe kell borozgatni, italozgatni, fulladásig étkezni, mulatni, hanem áldozatokat kell végrehajtania annak, aki továbbra is az istenek kegyeltje akar maradni, ahogyan tették azt az őseink is egykoron.

Áldozás ünnepek alkalmából: a szkíták Árész hadistennek

 „Minden egyes járás olyanforma szentélyt emelt Aresnek a piaczon, hogy vagy három stádiumnyi hosszúságban és szélességben, de valamivel kisebb magasságban rőzsenyalábokat halmoztak egymásra: felül négyszegű lapos tető van csinálva, a három fal meredek, a negyedik azonban megmászható. Évenként százötven szekér rőzsét raknak még rá, mert a zivatarok miatt mindig lesüpped. Erre a szent halomra minden egyes járás egy régi vaskardot állít fel, és ez azután Aresnek istenképe. Ennek a kardnak évenként marha- és lóáldozatokat hoznak, sőt ennek még többet áldoznak, mint a többi istennek. A hány száz ellenség élve kezeik közé kerül, minden százból egy embert föláldoznak, de nem úgy, mint az állatokat, hanem másképen. Miután fejükre bort öntöttek volt, az embereket egy edény fölött levágják; ezt azután fölviszik, a szentély mellett a következőkép járnak el: a lemészárolt embereknek jobb vállát mind levágják és kezükkel együtt a levegőbe dobják, s ha az áldozás egyéb teendőit elvégezték, elmennek. A kéz ott hever, a hová esett, a holttest pedig külön. Ilyen áldozataik vannak nekik.’

Hérodotosz IV. könyv 62-63. fejezet (Fordította: Geréb József)

 

 

Szerző: lilliana  2008.12.24. 11:00 Szólj hozzá!

Címkék: karácsony

Kárhozott régész-világ. Az emberi normákkal nem mérhető, érthetetlen az igyekezet, amelyet mi, számkivetett archeológusok belefecölünk a múlt feltárásába itt a terepen. Tél van, rohadt hideg, mínusz fokok rohangálnak, sebesen száguld a szél, tépi a papírokat, cibálja a ruhákat, és a zsigerekig megfagyaszt. Úgy érzem magam, mint Ötzi, aki elveszett az Alpokban 5300 évvel ezelőtt. Benne vagyok már én is a korban, ha úgy tetszik, féllábam már a sírban, ráadásul szoláriumozott barna az arcom, a kezem a portól és az állandó ultraibolyától, amelyet az ásatáson szedegetek fel magamra. A hajam kihullik a felelősségtől, a szemem kidülled a látványtól, ha fejetlenséggel találkozom (ez pedig mindennapi).

Holnap karácsony, kivágatok egy újabb fát: - El az útból, kell a hely a területfejleszéshez!  Aggatok majd rá díszes, előre leltározott leleteket, mintha csak kiállításra készülnék, hogy aki erre jár, láthassa, hogy a feltárás nemcsak kidobott pénz, hanem az emberiség számára kifizetődő. Ha valaki erre ráeszmél, az kárpótol minket minden szenvedésünkért itt a pokolban.

Legyen boldog a karácsonyotok!

 

Szerző: lilliana  2008.12.23. 15:03 Szólj hozzá!

Címkék: idő

Alulról felfelé, szűk nadrágszárak a bakancsba begyűrve, félszegen kigombolt laza ing, amely figyelemreméltó, az ókori görög márványszoborra emlékeztető formát rajzol ki. A ruha alól kibukkanó izmos karok, egyik a fenéktájon, másik előreengedve, az oroszlánbőr és bunkósbot helyett újkori lapátra cserélt szerszámra féloldalt dűlő vaskos felsőtest oly hanyag tartásban való, abszolút tökéletes vonala a lüszipposzi Heraklészt idézi szememben. Hősünk a két munka közötti pihenő időszak képzetét kelti, ha szellemi magányomban vezeklek, mindig eszembe jut ez a kép. Egy dolgot kivéve. A mi élharcosunknak csak a szája jár, a keze még sosem mutatott más mozdulatot a hanyag tartáson kívül. Egzotikus, romantikus, távoli világokról szóló álmokról szőtt meséivel azonban képes bárkit magához láncolni mindörökre. Ö az én méltán híres Atlantisztem, aki szerint a 40 000 éves magyar rovásírás bizonyítékait őrzik a múzeumok titkos raktárai, az indiai szubkontinens himalájai részén élő szőrös, farok nélküli jetik ma élő Neander-völgyi emberek, az egyiptomi gízai piramisokat és a Szfinxet földönkívüliek építették, a szkíták a magyarokkal azonosíthatók, a bosnyák Viszokó városmenti dombja lépcsős piramist rejt magában, az Angliában található bronzkori Stonehenge ősi kivégzőhely, Attila koporsóját pedig a Tiszába dobták. Mindenre hathatós bizonyítékok vannak, teljesen hiteles források, kéziratok. – Vallja őszintén.

Megannyi zaftos városi legendába, népi emlékezetekbe kapaszkodva próbál menekülni a valóság, a munka elől lázadva, tévelyeg a világ kibogozhatatlan, összeesküvésekkel teli útvesztőiben, miközben az 5000 éves áldozati gödröt ássa, neolit korú idolokat, rézkori díszített házvakolatokat pakol ki, római kori edényégető kemence felmenő boltozatát és rostélyát bontja, csiszolt kőeszközöket, csontfúrót, agancskapát érint, terra sigillátát tör össze. Nem érti mit tesz, mi folyik körülötte, csak beszél, csak beszél, csak beszél…

Mindezek ellenére jól megvagyunk mi így együtt.

 

 

Szerző: lilliana  2008.12.22. 10:46 Szólj hozzá!

Címkék: kézi

Ez már búvárrégészet!

Alámerülök gumicsizmában, sóhajók közepette, megkeresem Atlantisztemet, és csak remélem, hogy aztán felszínre bukkanok, mint valami elveszett műtárgy.

Szerző: lilliana  2008.12.19. 01:10 4 komment

Címkék: eső

Mi a csudát csinálnak ilyenkor a régészek???

Kommenteket nem kérek. Távol álljon tőlem a személyi kultusz!

Szerző: lilliana  2008.12.17. 22:36 2 komment

Címkék: eső

A despota régész birodalma az ásatási terület, a geológiai réteg szintjéig lehántolt felszín, sötétlő foltokkal és sajtlyuk-szerűen kiásott gödrökkel ijesztő ufó leszálló pályához hasonlatosan. Itt küzdünk az elemekkel, jéggel, földdel, széllel, hőséggel. Ha körbetekintek, az egyik szemem sír, a másik meg cölöplyuk.

Rendszerint a sírokból, igen, tényleg feltámadnak a halottak, és többnyire 4 karddal rohangásznak és tüzet okádnak.  A kergetőzés során én, mint superwoman, a sorkatonáimmal egyetemben, heves küzdelemben csapunk össze a szörnnyel, ilyenkor ősapáinktól kapott isteni rendeltetésű ereklyének gyilkos fényével képes vagyok hamuvá égetni a feltámadottat.

Mellesleg a föld összes nyelvét ismerem, a világ minden könyvét végigolvastam, és fizikailag képzett vagyok, minden harci technikát elsajátítottam.

Amelyik diákom ezt elhiszi, az aznap repül az ásatásomról. Ez nem egy hollywood-i film, aki tündérmesékben él, jobb, ha most elfelejti a régészetet. Itt munka folyik, ez nem egy amerikai történet, olvass irodalmat és megtudod. Hát én mondjam el mi az a régészet? Munkafelvétel minimum 150-es iku, aki ezt nem üti meg, lapozgasson másik naplót vagy világosítsa fel magát!

 

Szerző: lilliana  2008.12.14. 21:39 Szólj hozzá!

Címkék: ásatás

Szívbemarkoló, mélyre nyúló emlékek, recens kori gondolatok, melyek fájdalmas nyomot hagytak bennem. Egyik szememmel mindig rézsűn vagyok, nem átalkodik-e a gonosz újra lecsapni, bőrszerkós, bajuszkirályi külsőbe takarózó gépes alakjában. Számára megközelíthetetlen, bűvös krétakört húztam magam köré, ezen át nem hatol többé apparátusával. Essen ki a két első fogam, ha én még egyszer a gépezete árnyékába állok. Vegye birtokba az anyaföldet a sárga földig nélkülem, amíg én élek, s ha majd egyszer jobblétre szenderülök, hamvaimat szétszórhatja, mint nemesi kultúrréteg alkotóelemét.  

Szerző: lilliana  2008.12.09. 16:28 Szólj hozzá!

Címkék: munkaerő

55 erős alkatú, ásóval, lapáttal, talicskával, spaklival és körkaparóval felszerelt nehéz hadtest különböző, egymáshoz igen közel eső területek lakóiból verbuválódott, vérrokonsági és szomszédsági alapon összetartozó csoportosulásokkal. A kapcsolatok bonyolult hálózatát mutató vertikális társadalmi rendszerük legfelső szintjén a brigádvezető áll, aki közvetlen számadással tartozik az ásatásvezetőnek, és mint tanácstag, ilyenformán különleges előjogokkal rendelkezhet. Tekintélye évtizedeken át nőttön nő. Soron következő a brigádvezető helyettes, aki igen ritka alkalmakkor képes a brigádvezető hiánya során bekövetkező űrt betölteni. A társadalmi ranglétra alacsonyabb fokán azok a korosabb, megbecsült, szívós, tapasztalt vitézek állnak, akik munkájukban nagy teljesítménnyel, és magas színvonalon képesek teljesíteni. Ők tanítják be a fiatalabb korosztályt, illetve a hozzájuk korban közelebb lévő, de bizonyos függőségek során bizonytalanná vált harcos társaikat, akikből időnként haszonleső, felbujtó szellemű, munkakerülő és egyéb munkamentes, titkos tevékenységet folytató egyén kerül ki. Az ásatásvezetőnek, jelen esetben nekem, ezen nemkívánatos személyek eltávolítása a brigádvezetővel való konzultáció révén bevégezendő. És még valakit emelnék ki a sorból, egy szívemhez közel álló személyt, akinek jelenléte meghatározó az ásatási idő alatt, ő a kávéfőző fiú. Minden reggel forró kávéval, három cukorral és complettával mutatkozó: - Csókolom, kávé??? – rikkantással jelentkező távoli vidéki személyi asszisztensi munkakört betöltő, életkora 20, napi, elszívott cigijének száma 25. Védelmem alatt álljon!  

Hétfő reggel 7.00. Munkára fel!!! Ma nyesni fogunk, ragyogjon az a felszín!!!     

 

Szerző: lilliana  2008.12.07. 19:55 Szólj hozzá!

Címkék: munkaerő kézi

Jelen ásatásomon, a hozzám, mint ásatásvezetőhöz a legközelebb álló szakmai stáb tagjai azok az öntörvényű beosztottak, akik reggel képesek elkésni, délben pedig már hazamennének. Feladatuknak vélik az irodai konténer őrzését, a munkások szóval tartását, az A és B pontok feletti piszmogást, a mérőszalagok szétcincálását, a tollak, ceruzák, radírok szétszórását. Rétegfelismerési képességüket azonnal elfelejtik, mihelyt kiérnek az ásatásra, engem pedig sírba kergetnek kérdéseikkel. Az árkokat gondosan, 1:10 arányban, a kis cölöplyukakat hozzávetőlegesen, 1:50-ben rajzolják, az állatjáratokat mérnöki precizitással, pockokkal és egerekkel dokumentálják, a beásásokat pedig kifelejtik rajzaikon. Az észak jelzés délre mutat, az objektumszámokat felcserélik, szintezésnél a vízszintet nem találják, a fix pontot kifelejtik, fotózáskor a tüske ABC-ből elhagyják a betűket, a mérő rudakat elgörbítik. Mindezek ellenére néha elérzékenyülök az ásatások utolsó napjaiban, hiszen ők az én kinevelt fiaim, lányaim, én tanítottam őket, bevezettem őket a szakmába, kikotortam őket a ganélyból. Nélkülem hol lennének ezek a gyerekek???  

Szerző: lilliana  2008.12.07. 08:15 1 komment

Címkék: szakmai stáb

XXY kromoszómával rendelkezem, ebből kifolyólag a külsőm nem egy Nofertiti, a disszevolúció hatására jóval mélyebben gyökeredznek a genetikai szálaim, valahol a Mitokondriális Éva idejéből. Mondhatnám élő kövület vagyok. Bár két lábon nem járok, nem túl egyenes a tartásom a baleset óta, azért megütöm a hominidák szintjét. Az agytérfogatom átlaga a Homo Sapiensével egyező, koponyacsontjaim vastagok, azt mondják karakteresek, szemöldököm íve kissé csontdudoros, állam lekerekített, és előreugró. Szemem éles, távolról kiszúrom a léha alkalmazottakat, ilyenkor sűrű szemöldököm ráncolásával jelzem haragom kiteljesedését. Ha kell, karcsontjaimra tapadt izmaim lengetésével is képes vagyok lendületbe hozni a munkaerőt. Kőeszközök helyett spaklit és bradest használok, ez bevált a beruházók megfenyítésére is. A lábamról ne is beszéljünk, különben megvan a jobbik, ha be kell rajzolnom a bontási felszínen az ásás helyét, a bal meg szépséghibának fogható fel, mankóval kiegészítendő. Öltözködésben nem engedhetem meg a szoknyát, blúzt, rózsaszínt és egyéb nemre utaló viseltet. Leginkább a katonai öltözet ajánlott, testfelületet eltakaró, környezetünkbe olvadó zöld, barna, ősszel némi sárga, sárgásbarna, minden, ami nem figyelemfelkeltő, főleg a mezőőrök, környezetvédők, ásatási területen kószáló újságírók és amatőr régészek kifigyelésére. Gyengeség, betegség nem kimutatandó, a méltán büszke ásatásvezető - a régész társadalom csúcspozíciójában - felelőssége a feltárás abszolút professzionális lebonyolítása, a kézi- és gépierő, a technikusok, a rajzolók, a geodéták és egyéb léhűtő alkalmazott szigorú rendre utasítása, munkába fogása. 

Szerző: lilliana  2008.12.06. 08:12 Szólj hozzá!

Címkék: kinézet

Azt a napot nem fogom soha elfelejteni, tele voltam dühvel a munkagépes miatt, aki hiába nyerte meg minden évben a caterpillar versenyeket, a lábamra ejtette a rézsűs kanalát az ásatás utolsó hetében. Pont a bal lábamra, annak fejére, és ütött, mint a bárd. Állítólag egész éjjel sakál módjára üvöltöttem a kórházban, és minden nővért a pokolba küldtem. Még a héten megléptem a kórházból és befejeztem az ásatást. Az embereim megrökönyödve figyelték hogyan kúszok egyik depóról a másikra fel. Gondoltam, énrám szánalommal ne tekintsenek, ott fent a humusz tetején sodortam egy szál cigit, és elszívtam. Amíg távol voltam, a kiásott gödrökbe belehordta a szél a földet. Azon az átkozott késő őszi, ködös reggelen temettem el magamat is azokban az objektumokban. 

Szerző: lilliana  2008.12.05. 20:21 Szólj hozzá!

Címkék: félláb

süti beállítások módosítása